A Wikipédia első mondata szerint "A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, hétköznapi nevén Észak-Korea, független kelet-ázsiai állam, a Koreai-félsziget északi felén." Azonban a dokumentumfilmek és írásos tudósítások alapján Észak-Korea különös világa korántsem köztársaság, pláne nem demokratikus.
Számos ellentét húzódik a látszat és a valóság között, mit lehet elhinni? Az csak az egyik része, hogy mi hogyan látjuk az elszigetelt államot, de vajon az észak-koreaiak mit érzékelnek a külvilágból? Az információáramlás tilalma mennyire, meddig lehet hatásos? Az álca tényleg működhet? Kétlem...
Igazán érdekes és egyben borzasztó ez az elnyomó diktatórikus hatalom, egy dolgot tehetek: minél több ismeretet szerzek, elmélyedek a témában, amely foglalkoztat, az biztos, hogy nem az utolsó filmet teszem közzé az elzárt világról... Mondani szokás (hogy igazán stílusosan fejezzem ki magam): az információ=hatalom!
Avagy a híres belga jelkép: a pisilő kisfiú szobra, éppen öltözet nélkül. Mert ennek a szobornak hivatalos öltöztetője is van: összesen több ruhát viselt már, mint amennyi az átlag embernek van.
Lány párja: Jeanneke Pis (pisilő kislány), már kevésbé ismert turistalátványosság.
Annak, aki a belga fővárosba látogat, íratlan szabályként kötelező megnéznie a kb. fél méter magas szobrokat, hogy kipipálhassa a "brüsszeli látnivalók" listáról. És a kisfiúval amúgy is tele a város, úton-útfélen, mindenhol megtalálható. =)
Október közepén a Hattyúdal című darabot néztük meg a József Attila Színházban. Dobozy Imre regénye alapján, a Republic Együttes közreműködésével készült a zenés komédia. Fantasztikus élmény a '60-as években játszódó történet, az élőzene az ismert dalokkal különösen tetszett és még egy bájos tacskó is megfordult a színpadon... Csak ajánlani tudom! :)
Bővebb információ a színház honlapján! És egy kis ízelítő... =)
Az év tortája idén a Somlói revolúció és a Csokis kaland (cukormentes torta) lett. :) Mi most is megkóstoltuk (látszik a képen, hogy kapkodva készítettem, mert alig bírtuk kivárni) és finom mind a kettő (nálam a somlói a nyerő), de nincs különösebb rajongásom az ízviláguk iránt. Azért a honvédség Tihanyi fehércsokoládé tortáját is megízlelném még. :)