Tigi ma két éve nálunk <3 (2015. november 10.)

Amikor Zorát egy hónapja műtötték, Tigi csak annyit látott, hogy elviszem, majd hazahozom, teljesen "élettelenül", sajnos pont úgy alakult, hogy egyedül voltam otthon, így amíg bementem ajtókat nyitni, hogy felvigyem Zorát a kanapémra, Tigi ott toporgott a trabi csomagtartójánál, nagyon aggódott Zoráért. Tigi nagyon komolyan veszi, hogy még nyitott ajtónál sem jöhet be engedély nélkül, mindig türelmesen vár, ekkor viszont alig bírta ki, hogy ne rohanjon utánunk. Annyira szabálykövető, hogy amikor szólni akartam neki, hogy bejöhet és elkezdtem, hogy "Tigi...", rögtön kirohant az előszobából, tudta, hogy alapvetően nem szabad csak úgy, de közben aggódott Zoráért, nagyon megható volt látni, ahogy tipródik, hogy most mit tegyen. Bent gyógyult Zorával, a kis tölcséres folyton ráfeküdt, de ő hagyta, nem mozdult akkor sem, ha neki nem volt kényelmes. Számos történetem van még róla, egy biztos: ő egy igazi, önzetlen szeretetbomba, aki nem vár túl sokat, végtelenül boldog, amikor 5 nap után hazamegyek és egyetlen simogatásért ugyanazzal a hálás tekintettel néz, mint amikor tényleg elhitte, hogy újra van családja és most már mindig vele leszünk.

Ezt a történetet azoknak írtam meg, akiknek Tigit köszönhetem, ez a menhely a Rex Komáromi Állatvédő Egyesület. Egy javaslatra teszem most közzé. :)